Villanyszerelő Partner: anyanyelvi angol tanár Budapest

Angol tanulásom története egy angol anyanyelvi tanár segédletével.

Elsősorban le kell szögeznem, hogy számomra a nyelvtanulás mindig is nehézséget okozott. Ez már az általános iskolás éveim alatt, az 5. évfolyamban kezdődött. Mivel az a tanárnő, aki minket tanított volna angolra, beteg lett, ezért az iskola igazgató helyettese, Jolán néni, akitől mondanom sem kell mindenki tartott, helyettesítette őt. A mi sulinkban nem az volt a rettegett fenyegetés, hogy „Ha nem viselkedtek” mehettek az igazgatóhoz, hanem, „Ha nem fejezitek be, mehettek bizony Jolán nénihez!” és az, hogy ezek tükrében tettük meg az angoltudáshoz vezető rögös úton az első lépéseinket, nem tűnt túl jó jelnek. Mivel annak idején elég bizonytalan, önbizalom hiányos, duci, pattanásos lány voltam, ezért nagy valószínűséggel senki nem stresszelt erre úgy rá, mint én.  És ahogy az lenni szokott Jolán néni, már a 2-3. órán engem hívott ki felelni, és iszonyatosan gúnyosan becsmérelte a kiejtésemet. Ez az élmény kb. 10 évre meghatározta az angolhoz való hozzáállásomat.

anyanyelvi angol tanar Leo Tran Budapest
anyanyelvi angol tanar Leo Tran

Az újonnan érkező angol tanárunk egy tüneményes, kedves hölgy volt, mindenkit hamar levett a lábáról, az osztálytársaim nagy része hamar megkedvelte, őt is és az angolt is, de valahogy én nem tudtam szabadulni a régi rossz emlékektől, hogy nem tudom megtanulni azt a rengeteg furcsa szót, de ha még sikerül is megtanulnom, a kiejtésem biztosan pocsék. Nagy szorgalommal, de még nagyobb félelemmel, igyekeztem tanulni angolul, sajnos nem sok sikerrel és épphogy csak meglett az évem. Aztán nagy nehézségek árán a következő évem is.

Ez az egész még inkább elszomorító volt számomra, mivel minden más tantárgyból, jól teljesítettem. A szüleim az egyik angol magántanártól a másikig küldtek, melynek eredményeként, picivel jobb lett az angoltudásom, de a tárgyal szembeni rossz érzéseim továbbra sem múltak, és sajnos még mindig nem tudtam a jobb eredményeket hozni, hogy legalább egy hármast elérjek. Mindez így ment egészen az angol érettségiig, amikor is megkönnyebbülve nyugtáztam magamban, hogy éppen annyi a tudásom, hogy ha egy turista megszólít, akkor útba tudom igazítani.

Csak sajnálatos módon azzal a ténnyel nem számoltam, hogy a mai világban elengedhetetlen az angol nyelvtudás. Egy napon torkig lettem azzal a ténnyel, hogy folyton hátrányt szenvedek a nem tudásom végett, mind a munkaerőpiacon, mind pedig az információk áramlásában. Számítógép használat során folyton idegen nyelvű, ismeretlen szavakba botlottam, így végül arra a döntésre jutottam, hogy beiratkozom egy angol nyelvtanfolyamra. Nagy volt bennem a félelem, hogy nagyon nehezen fogok előrébb jutni, haladni, de azonnal szembetűnt, hogy ez most teljesen más.

A csoportunk vezetője egy anyanyelvi angol tanár lett, aki az órák alatt csak és kizárólag angolul beszélt. Ez a módszer mondhatom, hogy nem volt ismeretlen számomra, a középiskolai tanárunk is próbálta alkalmazni, de ebben az esetben ez teljesen más volt. Ez a módszert teljesen másként hatott ránk, nem kimondottan kellett a nyelvtanra koncentrálnunk, mondhatni, az csak úgy ragadt ránk (persze azt is kellett azért mellé tanulni), de inkább a gondolkodásmódra hangolódtunk rá mindannyian. Mindenféle stresszelés nélkül, úgy, mint a kisgyerekek tanultuk a nyelvet, figyeltünk és igyekeztünk megérteni a tanárnőt.

Az egészben még az is izgalmas volt, hogy a tanárnő nem tudott valami jól magyarul beszélni, ezért szinte kézzel-lábbal, de igyekeztünk megértetni magunkat, és nem volt az a félelem bennünk, hogy válaszként egy olyan nyelvtani kifejezést kapunk, aminek nem értjük a gyakorlati alkalmazását. Mindannyian nagyon szerettük és élveztük az órákat, gyakorlatilag játszva tanultunk, olyannyira, hogy hazafelé a buszon utazva, pár nap elteltével angolul próbáltunk kommunikálni egymással. Mindezek után és miután jó pár (magán)tanárnál jártam biztosan állíthatom, hogy nyelvet tanulni anyanyelvi tanártól lehet a legjobban.